Hogyan lehet továbblépni egy nagy csalódás után? Mi a megoldás, ha lelki problémák gyötörnek?

A változtatáshoz bátorság is kell!

A változtatáshoz bátorság is kell!

Nem tudom hogyan vélekedsz erről, de én, amikor egy tanácsokkal, útmutatással, önismereti javaslatokkal, gondok kezelésével teletűzdelt könyvet, hasonló témájú blogot olvasok, akkor legtöbbször mélyen egyetértek a tartalmával. Magamban bőszen bólogatok és végre látni vélem az alagút végét, azt gondolom, jöjjön bármilyen nehéz probléma, nekem meg sem fog kottyanni. Hiszen mindenre van megoldás, nem is egy, hanem ezerféle megközelítés, amiből mindenki megtalálhatja azt, ami a legközelebb áll hozzá. Alá is szoktam húzni a lényeget, hogy ismételten fellapozva könnyen megtaláljam az értékes gondolatokat. Vagy bemásolom a kedvencek közé azokat az online írásokat, amelyekbe belebotlok.

A közösségi oldalak is nap, mint nap tele vannak bölcs idézetekkel, igazságokkal, amik futótűzként terjednek és több száz vagy ezer ember is megjelöli. Csak egy apró megjegyzést fűznék ezekhez; megfigyelhető, hogy ha pozitív hangvételű a mondanivaló, akkor mindig magára veszi az ember, ha negatív elemet is hordoz a tanulság, akkor inkább másokra vonatkoztatja…  Persze előfordulhat, hogy ez alól pont Te vagy a kivétel!

De maradjunk annál a gondolatnál, hogy ha figyelembe vesszük a számtalan módszert, bestseller könyvet, tanfolyamot, tanácsadók sokaságát, akkor az lenne a logikus következtetés, hogy mindent könnyen meg lehet oldani, a világ tele van boldog, kiegyensúlyozott emberekkel! Mert a tanácsokat elolvasva, hallgatva egyszerűnek tűnik… Tényleg így történik a valóságban?

Te hamar túljutsz a problémáidon? Nem vagy egyedül, ha erre a válaszod: nem vagy nem mindig.

Ugyanis éles helyzetben derül ki, hogy valójában miként tudjuk kezelni az adott szituációt, akkor következik be a megmérettetés. Például: Mit érzel olyankor, ha a főnököd figyelmen kívül hagyja, amit a cég érdekében teszel? Vagy amikor a párod száján kiszalad egy meggondolatlan mondat? Vagy jogtalanul vádolnak olyannal, amit el sem követtél? Vagy félreértett valaki és haragszik rád? Vagy lelkiismeret furdalásod van valami miatt? Esetleg nehéz élethelyzetben találod magad?

Teljesen rendben van, ha negatív érzelmek árasztanak el időnként. Hiszen ez adja tudtul, hogy sérülékeny emberi lény vagy, erősítened kell magad, és ha megvan a testhez álló saját praktikád, akkor hamar ki tudsz keveredni ezekből a lelki kátyúkból.

De mi történik, ha nem tudsz szabadulni a marcangoló érzelmektől?

Ha hiába próbálod elővenni minden pozitív gondolatodat, eddig felhalmozott élettapasztalatodat, kedvenc módszeredet?

Olyankor az történik, hogy benne ragadsz a problémában. Kattogsz rajta, elmondod mindenkinek, aki meghallgat, önigazolást keresel, vagy éppen magadba roskadsz és rád sem lehet ismerni. Lehet a külvilágnak azt is mutatni, hogy minden rendben, nem számít, túl vagy rajta… és nem egyszer ezt is kell tenni… mert nem tartozik az egész világra minden bánatod. De legbelül valóban így érzed? Biztosan jól vagy?

Sokan azon a véleményen vannak, hogy ilyenkor jó sokszor el kell mondani magadnak, hogy: „jól vagyok, minden rendben”. Ha ez segített, akkor ez a te pillanatnyi helyes módszered a pillanatnyi gondodra, megtaláltad!

Ha már unalomig ismételted, mégis ott mocorog legbelül a szorongás, akkor tovább kell keresni a megoldásodat! Mik lehetnek ezek?

  • Lapozd fel újra a polcodon található „lelki-segély” könyveidet, keresd meg elmentett írásaidat! Most jött el az ideje, hogy ne csak betűket láss, hanem próbáld meg magadévá tenni az olvasottakat, gyakorold a módszert! Nyilván aki írta, annak bevált, hátha neked is sikerül alkalmazni.
  • Találkozz barátaiddal, olyanokkal legyél együtt, akik nem csak panasz áradatodban osztoznak, hanem elterelik a figyelmedet.
  • Segíts másokon! Ha állandóan a maga bajával van elfoglalva valaki, akkor észre sem veszi, hogy mások esetleg rosszabb körülmények közé kerültek és tudna nekik segíteni. Határozd el, hogy minden nap teszel valami értékelhető jót! Ne azt várd, hogy más értékelje, hanem magadat tudd pozitív személyként megdicsérni!
  • Alkoss bármit! Legyen az étel, dísztárgy, ajándék, mandala, kertészkedés, gyöngyfűzés, üvegfestés…tényleg bármi… Itt sem az a lényeg, hogy művészi szintű alkotás bontakozzon ki, hanem a teremtés kellemes érzése hasson át.
  • Szervezz beszélgetős estét barátaiddal, közeli – távoli ismerőseiddel.
  • Hallgass zenét, táncolj magadban vagy társaságban!
  • Tereld oda a gondolataidat, amit éppen csinálsz! Ha mosogatsz, akkor nézd, ahogyan habzik a szivacs, ha főzöl, akkor mond ki hangosan a folyamatokat. Amikor utazol, vedd észre az elvonuló tájat, ha emberek között vagy, figyeld meg őket. Állítsd meg tudatosan a feletted elhatalmasodó gondolatfolyamot, húzz egy képzeletbeli határvonalat a következő gondolat előtt. Gyakorold ezt! (hasznos segítség lehet ebben: Eckhart Tolle – A MOST hatalma)
  • Gondold át azokat a dolgokat, amiért hálát tudsz érezni és a valóságban is adj hálát. Akár szóban, akár írásban tedd ezt meg! A hála olyan erős pozitív érzés, ami mellett nem tudsz negatív érzelmeket táplálni. Próbáld ki!
  • Rajzolj papírlapra egy vízszintes vonalat, kezdőpontja amikor megszülettél, végpontja a MOST. Jelöld be azokat a pillanatokat, amikor valódi tragédia történt veled és azt az időszakot, amíg éles fájdalom gyötört. Ha őszinte vagy magadhoz, akkor a saját szemeddel fogod látni, hogy a rossz napok, hónapok mennyire eltörpülnek a többi időszakhoz képest. A hosszú szenvedés csak az elménkben létezik, legyártjuk magunknak és nem a valóság.
  • Ha csalódtál egy emberben, és semmi esélye annak, hogy a dolgok jobbra fordulnak köztetek, akkor szakítsd meg vele minden kapcsolatodat! Ez nem azt jelenti, hogy állandóan bosszúsan gondolsz rá, sőt! Azt jelenti, hogy nem dédelgeted sérelmeidet, nem hozod fel minden beszélgetésben, nem lesed, hogyan tudsz bosszút állni. Nem lehet semmit elfelejteni, de elhalványítani lehet, méghozzá azzal, ha megérted, nem tőle függ a boldogságod, hanem saját magadtól!

Az idő múlásával remélhetőleg egyre távolabb kerül a sérelem, a lelki teher, megnyugvást találsz. Tanultál újra, előre léptél, ügyesen haladsz tovább, megértetted mi miért történt, megoldódott…

Komolyabb sérelmek esetén, amikor a fentiek sem segítenek, mindenképpen külső segítségre van szükség. Kihez fordulj?

Itt szoktak sokan elkövetni egy nagy – persze nem végzetes – hibát. Felkeresik az összes elérhető lelki gyógyítót, angyali szónokot, jósokat, mestereket, asztrológust, nagy tanítókat. Ezzel nincs baj, de megoldást akkor tudnak adni ezek a látogatások, ha végül ki tudsz kötni valakinél, akiben teljes lelkeddel, szíveddel megbízol, csak ő fog tudni segíteni, támogatni. Mert ha ide-oda csapongva támolyogsz egyik helyről a másikra, akkor csak céltalan bolyongássá fog válni az egész. Azt gondolom, hogy sok minden lehet jó és hasznos, de nem minden mindenkinek. Az első megérzésre érdemes hallgatni, ha valami nem stimmel, nyugodtan hagyd ott, ha mérlegelsz, akkor az már nem az igazi.

Előfordulhat, hogy addig keresed a megoldást, amíg valaki azt nem mondja, azt nem kínálja, amit legbelül te is gondoltál, csak nem bíztál magadban eléggé. Ilyenkor kell a megerősítés, hogy lám, más is így látja. És ekkor kaptad meg a várva várt erőt a cselekvéshez, és a változtatáshoz.

Mesélek ezzel kapcsolatban példaként egy egyszerű, igaz történetet. Egyik ismerősöm borzasztóan érezte magát a munkahelyén, lelkileg egyre betegebbé vált. Amikor közölte környezetével, hogy nem bírja tovább, ilyen tanácsokat kapott: „minden munkahelyen vannak problémák, a mai világban nem okos dolog otthagyni egy biztos megélhetést”, „gondolj a gyerekekre, miből fogod eltartani magatokat, ha nem lesz munkahelyed?”… elbizonytalanodott és tovább tűrt, mondhatni szenvedett. Amikor már testi tünetei is lettek, elment orvoshoz (!), aki ezt tanácsolta: „ezt a betegséget a stressz okozta, amíg nem változtat a munkahelyén, az életén, addig nem fog meggyógyulni”.

Ekkor mert váltani, mert végre egy szakember kimondta, amit maga is gondolt megoldásként az első pillanattól fogva. Van, akinek szüksége van még az ilyenfajta megerősítésre!

Egy másik szemléltető példát is leírnék. Volt kolléganőm férje rendszeresen ivott, berúgott és fenyegette az egész családot. A hölgy sokszor jött be dolgozni úgy, hogy nem is aludt, mert félt a férjétől. Megkérdeztem tőle, miért hagyja, miért nem válik el, miért tűri ezt a megaláztatást? A válasza ez volt: „a gyerekeknek családban kell felnőniük, a férjem mindig megígéri, hogy megváltozik, addig valahogy elviselem”. Ez durva példa, de érzékelhető, hogy a változástól és más embertől való félelem megszünteti, de mindenképpen korlátozza a saját igazi életet.

Nem muszáj ilyen helyzeteket átélned ahhoz, hogy úgy érezd valami nem kerek, nem vagy kiegyensúlyozott. Egyet érdemes megjegyezni, senkit és semmit nem lehet alapjaiban megváltoztatni! Csak magadat formálhatod olyanná, amilyenné akarod! Ez a szabadság!

Amikor olyan mélyek a lelki sebek, amik tudatosan nem hozhatók már felszínre, olyankor érdemes kipróbálni pl. a Theta Healing-et, esetleg A gyógyító kód módszerét vagy bármilyen, neked szimpatikus és hiteles mélyreható terápiát.

Tedd fel a kérdést: ha a halálos ágyamon visszagondolok az életemre, akkor elégedett leszek? Ha a válasz kicsit is bizonytalan, akkor MOST kell dönteni és esetleg más irányt választani.

Nehogy valaki azt gondolja, hogy én minden esetben könnyen megtalálom a problémáimra a megoldást. És igen, szoktam szenvedni is! Nem vagyok tökéletes! Ezzel együtt annyit felismertem, hogy nem szabad megragadni és egy helyben toporogni. Valamit mindig tenni kell a gondjainkkal. Nemrég én is végigjártam egy nem túl kellemes, csalódásokkal teletűzdelt utat. Ez ihlette eme írásomat is…

Viszont lettek új terveim és komolyan veszem azt, amiben hiszek: a hitelesség megőrzését, valamint a szakmai- és emberi alázatot. Egy jó, másoknak segítő cél nem szűnhet meg, legfeljebb az út másfelé vezet. Most ezen haladok, haladunk barátaimmal.